Tanári arcképcsarnok

Magdi néni

Üzenet

2009.07.29. 23:01

Szeretett tanárnőnk Dr. Fehér Dezsőné, "Magdi néni", 2009. július 23-án eltávozott az élők sorából.

Temetése augusztus 10-én hétfőn lesz 14:15-kor a Farkasréti temetőben, a Makovecz teremből.

Emlékét megőrizzük!

Jancsó Gábor ( 1955 – 1959)

Csomor József (1961 – 1965)
Rendhagyó nekrológ

Ismét gyászolunk, ismét emlékezünk valakire, aki sokat jelentett számunkra. Kémia tanárunk, Magdi néni – Dr Fehér Dezsőné - elment, most rá emlékezzünk.

Miután tudtam, hogy családom körülményei nem teszik lehetővé a felsőfokú továbbtanulást, nem törtem össze magam a Thanban a jó bizonyítványért, A technikusi oklevél volt a cél, így azután könnyedén, jó közepes átlaggal vettem a négy évet. De a végén majdnem baj lett.

Az utolsó év második félévében tantárgyanként elkezdtük feldolgozni az érettségi tételeket. Kémia órán Magdi néni kiszólított, és kíváncsi volt az „Ammónia, salétromsav gyártása” című tételre. Mindent tudtam úgy ahogy, csak éppen ezt nem. Karóó! Tudtam, hogy legközelebb ismét kihív, így hát alaposan készültem. Kihívott. Hiába tudtam a tételt, addig kérdezett, míg bele nem zavart, és helyemre nem zavarhatott. És ez így ment attól kezdve minden kémia órán évvégéig.

Hamarosan, ha álmomból ébresztetek, akkor is tudtam az ammónia és salétromsav gyártásáról mindent. A tanév utolsó óráján Magdi néni végiglapozta a naplót, majd mikor hozzám ért, csóválta a fejét:

— Mit csináljak veled??? Az előző három évben még csak tudtál valamit, a dolgozataid most is tűrhetőek, de a másodi félévben annyi egyest szedtél össze, hogy alig fér a naplóba. Így nem engedhetlek érettségire!

Utána hosszas töprengés után kijelentette:

— Adok még egy lehetőséget, az érettségin bizonyíthatsz. Majd ott meglátjuk.

Megláttuk!! Az érettségiztetés valamiért nagyon lassan haladt. Osztályunk aznapra rendelt első fele dél körül még a humán tárgyakkal sem végzett. A „Bizottság” úgy döntött, hogy gyorsít, a szakmai tárgyakat egy másik tanteremben kezdik el vizsgáztatni. Gyorsan átrendeztük a termet, közben a vizsgáztatók is megmozgatták a reggel óta elgémberedett végtagjaikat, közülük a bagósok meg gyorsan rágyújtottak.

Ebben a forgatagban Magdi néni egy már végleges helyére került asztalra kiterítette a tételeket, lehetett húzni. Húztam. Kihúztam!! Azt az egyet!! Amit álmomban is ….. Magdi néni a kavarodásban lopva megnézte, elfehéredett, majd odasúgta:

— Tedd vissza gyorsan, és gyorsan húzz egy másikat!!

Azt mondtam, hogy köszönöm, de nem. Elképedve nézett rám. Ő nem értette, én pedig rájöttem valamire. Ő nem is pikkel rám, csak úgy érzi, hogy ezt én nem tudom. Szerette volna, ha szerinte is tudom a kémiát, meg akarta tanítani nekem, ezért történt korábban minden.

Megkezdődött a vizsga. A fiatalság meggondolatlan arcátlanságával nem kértem felkészülési időt, azonnal a meghökkent Bizottság elé ültem egy szál jegyzet nélkül. Elkezdtem a tételt mondani, majd háromszor teleírtam a táblát, írtam és töröltem, képleteket és egyenleteket zúdítottam rájuk. Fél év alatt megtanultam.

Nem szólt közbe senki. Szándékosan nem hallottam meg, hogy már megköszönték, elfogadták a feleletet, le lehetne állni, és csak harmadszorra voltam hajlandó leállítani magamat. A többi szakmai tárgyból is „félelmetesen belehúztam a tételekbe”. Gyorsan végeztem minden tárggyal (de ez egy másik mese).

Elsőként lettem az osztályunkból „érett”.

Mikor a teremből megkönnyebbülve távoztam, az ajtóból visszanéztem. Magdi néni nagyon furcsán nézett rám. Ma is látom magam előtt: kis mosoly kíséretében hitetlenkedés, elismerés és büszkeség, bíztatás, búcsúzás volt a szemében. Amúgy igazi tanáriasan. Köszönöm Magdi Néni!!

A sors fintora: Iskolánkkal (kis megszakításoktól eltekintve) munkakörömből adódóan mai napig nem szakadt meg a közvetlen kapcsolatom. Ennek ellenére Magdi nénivel soha többé nem találkoztam, csak az az utolsó cinkos mosoly él emlékezetemben. Magdi Néni! Ma már, negyvensok év után fogalmam sincs, hogyan kell ammóniát és salétromsavat gyártani, pedig irodámban egy tábla emlékeztet rá. A kémiatanáromat viszont soha nem felejtem el!!

2008. augusztus 10.

Vén György, Velkey Feri bácsi és Béres Marika

Ez a kép az 1986-90-es, papír szakos, nappali tagozatos osztály 2007. november 11-i érettségi találkozóján készült, a Panda Hotelben, a Pasaréti térnél. A képen látható személyek balról jobbra, fentről lefelé: Kiss Gábor, Zeeman György, Ádám-Molnár Veronika, Takács Attila, Kocsy Béla, Szalai Krisztina, Füleky Krisztina, Kovács Gergely, Kósa Gyöngyi, Aba Noémi. Ülnek: Dusanek Enikő, Vén György tanár úr, Velkei Ferenc tanár úr, Béres Marika tanárnő, osztályfőnök.